Közfelháborodást keltett a napokban egy magát állami szervnek álcázó kft. megtévesztő közzétételidíj-felszólítása. Aki befizette, egy jelenleg nem is megtalálható adatbázisban biztosított helyet magának. De miért dőlünk be? Nem véletlenül.
Az aktuális ügy tipikus lehúzás. Egy címeres-koronás emblémával ellátott, szigorú hangvételű levélben szólít fel az önmagát Intézetnek nevező cég a nyilvános jegyzékben való közzétételért járó 24 ezer forintos díj megfizetésére.
A május a magyar vállalkozások életében a beszámolók letétbe helyezéséről is szól. Ez az elektronikusan teljesítendő kötelezettség valamennyi cégforma esetében 3000 forint közzétételi díj megfizetésével jár. A számviteli törvény szerinti beszámoló közzététele esetén a költségtérítést a beszámoló benyújtását megelőzően kell a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium számlájára megfizetni.
Ebből egy átlagos érdeklődésű magyar mikrovállalkozás vezetőjének annyi marad meg, hogy már megint van valami be nem azonosítható értelmű sarc, amit határidőre „be kell csengetni”, vagy jön a büntetés. És bizony, ha a közzétételi költségtérítés befizetése nem, vagy esetleg nem megfelelő összegben történt meg, akkor arról értesül a NAV is, és ebben az esetben a céget úgy kell tekinteni, mint amely a letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének nem is tett eleget. Ekkor már csak mulasztási bírság kiszabása mellett van lehetőség a pótlásra. A büntetés először 500 ezer, majd ha az első 30 napban a pótlás nem történik meg, már 1 millió forintig terjedhet.
A 3000 forint nem nagy összeg, és ha nagyon akarjuk, szolgáltatást is láthatunk mögé. Igaz, van a világnak olyan része, ahol a törvényi előíráson alapuló kötelezettségek teljesítése díjmentesen végrehajtható. Nálunk viszont egyik értelmetlen és érthetetlen sarc éri a másikat, és a fásult vállalkozó egy újabb vérlázító, adóként beszedhető díjra már csak szomorúan legyint.
Érdekes jelenség, hogy a kockázat miatt a közzétételi díjat mindinkább a könyvelőirodák fizetik be a slendrián ügyfél helyett, és utólag beszedik a könyvelési díjjal.
Ebbe a közhangulatba talált bele az ügyeskedő cég, és bizony sokan bevették a trükköt.
Bár nem hiszem, hogy lenne bárki, akinek a nemrég lecsengett kötelező kamarai regisztrációs díjak éves fizetése után nem sokkal még magyarázni kéne a lenyúlás fogalmát, azért nem árt tudni: csak a NAV adóztatási számlaszámainak listáján 72 (!) különböző jogcím szerepel, amire fizetnünk kell.
Habár nem ritka, hogy csak az adóellenőrzésnél derül ki, hogy az amúgy jogszabálykövető adózó számára ismeretlen jogcímeken mulasztotta el az adófizetést, mégsem az adókkal van a legnagyobb gond – pedig több kedvencem is van, mint például a baleseti adó, tévékészülék üzemben tartási díj, gyógyszertár szolidaritási díj vagy a gyógyszer-ismertetés utáni befizetések.
Ma már egyszerűen túl sok szervezet finanszírozását szervezte ki az állam: szedjék be maguknak a megélhetésre valót. Azaz pénz helyett jogszabályt kapnak. Szomorú, hogy ma már annyi felügyelet, hatóság, intézet és szervezet vegzálja az érdekelteket, és annyira csak a díjak megfizetése vagy bírságok kivetése az elsőszámú szempont, hogy nehéz is lenne a működésüket rokonszenvvel figyelni. Tipikus ilyen sarc az élelmiszerlánc-felügyeleti díj vagy a szerzői jogdíjak széles körű beszedése, de biztosan minden olvasó hosszan tudná folytatni a sort.
Tényleg, ki hogy áll az idei blogolvasási hozzájárulás befizetésével? Küldjük a számlaszámot…
(A kép forrása: toptenz.net)
