Az adótörvénykezés beteg lova lett a reklámtörvény. Deklarált célját, az arányos közteherviselés megvalósítását még a kitalálói sem tudták nevetés nélkül kimondani, valószínűleg ezért lett burleszk a bevezetéséből is. A nagy móka végeredménye viszont tovább fogja rombolni a vállalkozások versenyképességét. A reklám többé nem elismert vállalkozási költség a társasági adóban.
A reklámadó arra vonatkozik, aki reklámszolgáltató, ügynök vagy megrendelő – azaz mindenkire, aki érintett a hirdetésekben. Kétféleképpen lehetünk adóalanyok:
- vagy úgy, hogy van reklámból vagy reklám-ügynöklésből származó árbevételünk,
- vagy van saját reklám-közzétételünk, végzünk valamilyen önreklámot – ebbe a „gumidefinícióba” gyakorlatilag minden belefér: saját termékre, árura, szolgáltatásra, tevékenységre, névre, megjelenésre vonatkozó reklám.
Ugye érezzük a szépségét? Mindenkit bevontak, akinek a Facebookkal vagy Google-lel kapcsolata van, aki felmatricáztatja a kocsiját, szórólapot vagy e-mail hírlevelet készít saját cégéről, vagy akárcsak kitesz egy táblát az iroda elé, vagy weblapja van hasonló célból. Ilyenkor az adó alapjába beleszámít a reklámmal kapcsolatban közvetlenül felmerült minden költség is, és az is, ami mutatók segítségével elszámolható (számvitelileg: közvetlen önköltség). Ebben az esetben a reklám-közzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forint feletti része után az adó mértéke az adóalap 20%-a.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol az olvasók döntő többsége fellélegzik: ez engem mégsem érint, fizessenek csak a gazdag versenytársak!
Bár sikerült egy újabb olyan adónemet összehozni, aminek NAV-ellenőrzésénél előre borítékolható a büntetés, hiszen nagyon könnyű lesz bármely saját kivitelezésben végrehajtott reklámnál újabb és újabb, be nem vont tételeket találnia az ellenőrnek (munkabér arányos része stb.), szerintem az igazi probléma a reklámadóval nem is itt van. Nemzetgazdasági szinten is kártékony új szabály, hogy a társasági adóban többé nem minősül a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek a reklámadó törvény szerinti saját reklám! Ráadásul ezt a szabályt a 2,5 milliós havi korláttól függetlenül, mindenkinek alkalmazni kell. Ez alól csak akkor mentesülünk, ha rendelkezünk a megjelentető nyilatkozatával, miszerint ő megfizette (helyettünk) a reklámadót. Az online hirdetések vagy aktivitások döntő többségében semmilyen választ nem lehet a külföldi partnerektől kapni, nemhogy arra vonatkozót, hogy reklámadót fizettek-e…
A gazdaság kapitalista, piaci szabadversenyes működésének egyik alapja a reklám. Ma akiről nem tudnak a piacon, üzleti értelemben nem is létezik. Ezért – legyen szó szolgáltatásról, kereskedelemről vagy termelésről – szinte minden szektorban napi gyakorlat a marketingtevékenység. Ami a magyar adószabályok szerint már nem a vállalkozási tevékenység érdekében történik. Vajon 2014-ben mi számít inkább a vállalkozási tevékenység érdekében történt, elismert költségnek weboldalunk programozói díjánál vagy éppen egy Facebook-hirdetés költségénél?
Ha ezzel a gyakorlatban növekszik a társasági adó alapja, és ráadásul emiatt mindenkinek újabb bürokratikus nyűgként még nyilvántartásokat is vezetnie kell, akkor aki csak teheti, szokásos magyar reakcióként „kiiktatja a könyvekből” az ilyen tételeket, láthatatlanná téve ezeket a kiadásokat. Ami rosszabb, fel is hagy a hirdetéssel, ezzel minimálisra csökkentve üzleti lehetőségeit. Ezek a „megoldások” pedig az állam által megnyerhető társasági adónál nagyságrenddel jelentősebb kárt okozó további szürküléshez fognak vezetni.
(A kép forrása: garthright.blogspot.com)
