Modern világunkban minden reklám, híradás arra sarkall minket, hogy a korszerűtlen és veszélyes készpénzhasználat helyett a bankkártyát válasszuk. És valóban: olcsóbb, egyszerűbb és különben is, akkor is megkapjuk, ha nem kérjük – akkor meg miért ne használnánk?
Az írás további része csak azt a törpe minoritást érinti, aki esetleg nem a teljes fizetését kapja bankszámlára utalva, hanem némi „feketepénz” is becsúszik mellé a zsebébe havonta, vagy néhanapján költséghatékonyan, számla nélkül, „okosba” is elvégez egy-egy munkát…
Az ilyen törvényen kívüli esetekben – amelyektől óva intek mindenkit! – könnyen menthetetlen áldozattá válhatunk egy vagyonosodási (hivatalos nevén: szja) vizsgálat során. Hogyan?
Amikor az adóhivatal a megélhetésünk körül kutakodik, egy könnyen megérthető módszert alkalmaz. Az összes bevallott jövedelmünket ténynek tekinti, amiből gazdálkodhattunk. Az összes fellelhető költésünket pedig levonja az összegből, és megvizsgálja, nem költekeztünk-e a bevallott jövedelmünkön túl. Hiszen ha túlköltöttünk, akkor azt csak az eltitkolt jövedelmünkből tehettük.
Az adóhivatal figyelmét elsősorban a nagy összegek keltik fel, viszont az ügyfél vesztét általában a napi csip-csup költések okozzák. Mégpedig azért, mert ha lakást, autót veszünk, akkor ma már szinte mindenki végiggondolja, hogy miből is teszi ezt. Viszont a havi állandó költségeket és megélhetést senki nem számolgatja.
Nézzük ezt meg egy példán! Áldozatunk XY bankszámlájára – kizsákmányoló, adóelkerülő – munkáltatója, 100 pénznyi fizetést utal minden hó végén. Emellett a feketekasszából további 100 pénzt fizet ki neki kiegészítésként. Hősünk a hó folyamán minden pénzét elkölti. A folyószámlára érkező összegből bankkártyájával rendezi a szokásos hétvégi nagybevásárlásait, tankol, ruhát vagy műszaki eszközöket vesz. A feketepénzből befizeti a közüzemi csekkeket, telefonszámlát, és hitelt egyenlít ki. Amikor XY vagyonosodási vizsgálatot kap, a mérleg egyik serpenyőjében csak a 100 pénz jövedelme fog megjelenni, míg azzal szemben a teljes egészében elköltött és kitűnően dokumentált 200 pénz. Nehezen tud majd védekezni, hiszen a kártyával végrehajtott bankszámla-tranzakciók pontosan végig követhetők, úgyszintén a havi csekkes befizetések. Ezzel a módszerrel kiszemelt, átlag alatt kereső adózónk máris 100 pénz x 12 hó x 5 év eltitkolt jövedelmet kreált. Ráadásul az alacsony jövedelemadatok miatt kevés a mozgástér az utólagos magyarázkodásra is.
Sajnos, gyakorlati tapasztalatom szerint, a hatóság egyenlő arányban hajt végre kishalakra és igazi „nagyban utazókra” irányuló vizsgálatokat, talán éppen a statisztika javítása miatt, és többek között a fenti problémának köszönhetően ritkán sikerül 5 millió alatt megúszni a végét…
A rendszerváltást követően mindenki azzal a rögzült meggyőződéssel kezdett neki a szabad életnek, hogy minden jövedelmet, amit csak lehet, el kell titkolni: addig jó, amíg láthatatlan. Ez a szocializmus végnapjaiban gyökerező téveszme pedig nehezen akar kikopni a fejekből. Manapság, amikor a NAV minden számottevő adatbázishoz hozzáfér, a célnak már rég fordítottnak kéne lennie: minél több legális jövedelmet feltüntetni. A bankkártyát pedig tessék az egyéni körülmények figyelembevételével használni!
(A kép forrása: istartupbusiness.com)