2013-ban elérkezett a valódi egykulcsos szja ideje Magyarországon, így aztán kiteljesedett ez az igazságtalan, pazarló és célját be nem teljesítő adónem.

A kiindulás a többkulcsos és progresszív személyi jövedelemadózás rendszere volt, amely a „minél többet keresel, annál jobban járulj hozzá a közös kiadásokhoz” gondolatra épült. Ahhoz, hogy ennek jogosságát belássuk, nem kell túl mélyre merülnünk a demagógiába: akinek például Hummer-gyűjtemény van a garázsában, jobban koptatja az utakat, mint aki – jobb híján – bringával kerekezik munkába. Ennek az elvnek a megváltoztatásával vezették be több év alatt és több lépcsőben a tisztán egykulcsos szja-rendszert.

Az elméleti cél az egy kulccsal persze magasztos és jól hangzó volt: az alacsonyabb adókulcs mellett jobban megéri bejelentve dolgozni, ezért fehéredni fog a gazdaság, nő a foglalkoztatás, ugyanakkor a megszülető többletjövedelem soha nem látott módon fogja felpörgetni a belső (lakossági) fogyasztást, lökést adva ezzel a gazdaságnak is. Valójában egy nemzetközi adózási divatnak ugrottunk be a legrosszabbkor és a legrosszabb módon.

Az elmélet a realitás próbáján elbukott.

A kifehérítés elmaradt. A feketemunka elsősorban az alacsonyabb jövedelműeket érinti, akiknek érdekérvényesítő képessége rendkívül alacsony, és legális alkalmazásuk főként a munkaadók szándékán és anyagi érdekén múlik. Őket viszont nem hatotta meg a forradalmi változás.

A foglalkoztatás – az adminisztratív trükkök hatásán túl – gyakorlatilag nem nőtt, sőt azokkal is csak stagnál, a GDP nem pörgött fel. A gazdagabbak, akiknek a rendszer óriási szja-megtakarítást eredményezett, megmaradt többletjövedelmüket – a statisztikák szerint – főként megtakarításaik növelésére fordították, és az időről időre fellángoló bank- és államcsőd rémhírek elől ezt a summát is inkább külföldi számlákra menekítették. Ha fogyasztottak, azt is inkább a drágább, de import termékekből tették (rossz irányba billentve a folyó fizetési mérleget), vagy egyenesen külföldön költöttek.

Eközben az szja-bevétel drámaian visszaesett: 2010-ben az adónemből származó nettó bevétel 106,4 milliárd forinttal kevesebb volt a 2009. évinél. 2011-re újabb 21,4%-os, 123 milliárd forintos nettó szja-bevétel csökkenés következett, majd a kiigazítások nyomán 2012-ben nagyjából stagnált 6,2%-os növekedéssel. (A mostanában emlegetett 9%-os, Montenegróból „ötletelt” egykulcsos adó Varga Mihály nyilatkozata szerint újabb 600 milliárddal rövidítené a költségvetést.) A kieső bevételeket egyéb adókkal kellett kompenzálni, így az úgynevezett adóék 2010-től emelkedett, tovább rontva az esélyt a fellendülésre.

A számok mögötti tartalom azonban még szomorúbb. Ez a fajta szja-rendszer, amely önmagát arányosnak hirdeti – hiszen mindenki fizetéséből ugyanazt a százalékot vonják – valójában kizárólag a magasabb jövedelműeket segíti, ugyanakkor a legalacsonyabb keresetűektől az adójóváírás nyújtotta kedvezményt is megvonta. A nagycsalád, sok gyerek is csak magasabb jövedelem mellett jelent komoly adókedvezményt.

Az üzenet egyértelmű: erősödjön, aki tehetős, a többi meg…?!

(A kép forrása: unlimitedlolzzz.com)