Milyen gyakran hallani ezt a kirohanást a vállalkozóktól, amikor kiderül, hogy túl sok a fizetendő áfa, csillagászati a tagi kölcsön vagy váratlanul végrehajt a bankszámlán az adóhatóság.
Pedig a könyvelés, eredeti funkciója szerint, egyfajta visszacsatolás, vezetői információs szolgáltatás lenne a vállalkozás irányítói részére. És mi ez ma a mikrovállalkozások Magyarországában? Csak felesleges nyűgnek tűnik, amit az életről mit sem sejtő országlók találtak ki a gazdálkodók sanyargatására. Ráadásul gondatlan kezekben a könyvelés a terhelő bizonyítékok precíz gyűjteményeként közvetlen adatot is szolgáltat a megtévedt vállalkozóról a NAV felé. Mert a könyvek vezetésének igazi célja, a valóság leképezése, később is követhető formában. Igaz, ez úgy és akkor is megvalósul, ha a cég minden elkövetett botlását is rögzíti az utókornak. Sajnos tudják ezt a mikrogazdálkodói tér szereplői is. Még ha rendelkezésre állnak is a nyilvános beszámolók, gazdálkodási adatok, csak az tekint beléjük, akinek hivatalból muszáj, vagy jót akar röhögni.
Milyen remek történetekkel tudnak előállni a bankok kockázatelemzői, akikhez a hitelért járuló kisvállalkozók büszkén nyújtják be „friss” főkönyvi kivonataikat. Bennük százszorosan elvesztett – mínuszba fordult – saját tőke, méretes adótartozás, talán sosem volt eszközök és követhetetlen, múltba vesző tőkeelemek. A kedvencem mégis az, amikor a pénzintézethez beadott kivonatban még az ugyanazon banknál vezetett számla egyenlegét sem sikerül eltalálni, vagy amikor időleges pénzhiánya miatt úgy kér forgóeszközhitelt a vállalkozó, hogy eközben az éves teljes bevételét is meghaladó summát mutat ki a pénztárában.
Persze tudja ezt a mindenkori pénzügyeket kezelő minisztérium is, és az igazat megvallva minden kormányzat próbál is valamit tenni, hogy segítsen „eltüntetni” az ilyen cégek nyilvántartási kötelezettségeit. Így születtek a bevételi nyilvántartás mellett működő adózási formák, az EVA, majd a KATA. Ezekben tulajdonképpen elég akár csak a bevételeket és a bevételekhez kapcsolódó bizonylatok nyilvántartásait vezetni. Csak soha ne is kelljen kilépni onnan…
De az eredeti kérdésre visszatérve: mi a feladata a könyvelőnek, és mi a dolga a vállalkozónak? Ha a könyvelő – mint szükséges rossz – személyének a kiválasztásánál az egyedüli szempont az olcsóság, akkor – ahogy az elferdített reklámszlogen mondja – aki csak a rosszat keresi, az meg is fogja kapni! Ugyanakkor, tapasztalatom szerint, minél kisebb egy vállalkozás, annál komplexebb szolgáltatást vár el a szakembertől az olcsóság mellett: a valódi munkán túl még adótanácsadást, szerződésekbe való besegítést, jogi tanácsot, jogszabálykövetést, pályázatfigyelést – és mindezt nemcsak a saját cégre, hanem gyakran az üzleti partnerekre vagy családra vonatkozóan is. Nemegyszer ugyanez a vállalkozó viszont mereven elzárkózik a szabályok megismerésétől, nem beszélve azok betartásától. Találkoztam olyan ügyvezetővel, aki, amikor sok év után, valóban rászánta az energiát, és szembesült a saját cége könyvek szerinti „állapotával”, azonnal feljelentette a könyvelőjét a NAV-nál. A hatóság átfogóan vizsgálta a céget, majd jól meg is büntette – természetesen nem a könyvelőt.
Ne felejtsük, hogy a szakember csak előre tud segíteni az optimálisnak tűnő, de legális adómegtakarító megoldások kiválasztásában, utólag legfeljebb a romeltakarításban! Tudom, sokunknak van története nyom nélkül felszívódó, hozzá nem értő, az ügyfelet félrevezető, megkárosító, havi díjat munka nélkül zsebre vágó könyvelőről. Nincs több, mint pocsék rendőr, villamosvezető stb.
Azért azt minden vállalkozónak meg kéne értenie, hogy a könyvelőnek nem dolga helyettünk gazdálkodni, vagy az adóelkerülést (akár adócsalást) takargatni, egy nappal a bevallás előtt bizonylatokért kuncsorogni, aztán megpróbálni kieszelni, kitől kéne pénzt szerezni az adóra. Csak a viccben mondja a könyvelő az ügyvezetőnek: megvan a kimutatás, ötször is utána számoltam, íme mind az öt eredmény…
(A kép forrása: merlegkepeskonyvelotanfolyam.blogter.hu)
