A hagyományos eljárások mellett a NAV-nál az utóbbi években előtérbe kerültek a kockázatbecslő és csalásfelderítő elemzési, sőt matematikai és informatikai módszerek is.
A „régi szép időkben” kifinomult kockázatelemző algoritmusok nélkül, a logika mentén is igen hatékonyan szűrte ki az alanyokat ellenőrzésre az adóhatóság. Ha biztos találatot akart, rendelkezésére álltak a magyar vállalkozói kultúra (!?) szép hagyományai: mindig nagy biztonsággal nyúlhatott az egyéni vállalkozók háromnegyedét kitevő veszteséges és „nullás” réteghez, a slágerágazatokhoz; az építőiparhoz, vendéglátáshoz és a mindenkori aktuális kedvencekhez. Gyakorlott és jól képzett adóellenőr rutinosan ismerte fel az adóbevallások sorai vagy a bevallott adónemek közötti ellentmondásokat.