Ha saját autónkat használjuk a munkában, a költségeinket és a kocsi használódását is adómentesen térítheti meg nekünk a cég, de mindent azért a papír sem bír el.

Az adótörvények szerint elszámolható hivatali, üzleti utazásnak minősül a cég tevékenysége érdekében szükséges utazás, kiküldetés. Ez nem tévesztendő össze a lakóhelyről munkahelyre történő bejárással, és az olyan utazással, amelyről a NAV akár közvetve is megállapíthatja, hogy az csak látszólagosan üzleti (az útvonal, úti cél, a tényleges program alapján).

A foglalkoztatottság csökkenése a szocialista nagyipar és a mezőgazdaság tönkremenetelével párhuzamosan a ’80-as évek végétől gyorsult fel és 1996-ban fordult meg némileg, ám ekkorra már 1,5 millióval kevesebb foglalkoztatott volt, mint a rendszerváltás előtti 66–68%-ot közelítő arány mellett. Azóta nagyon lassú emelkedés történt, több megbicsaklással – 2008 közepén a KSH adatai szerint 61,7%-os volt a foglalkoztatási arány, idén eddig 63,8%-nál tartunk. A szám az uniós átlagtól – amit csak Csehország tud tartani a keleti blokkból – így is csúnyán le van maradva, de a kérdés az, hogy a statisztikában látszó növekedés valódi, a gazdasági folyamatokba illeszkedő tendenciát takar-e.

Ingatlaneladásnál személyi jövedelemadót kell fizetnünk, vásárlásnál illetéket. Nem ússzuk meg, jól ki van ez találva, de azért van, amire érdemes figyelni.

Lakásvásárlás esetén a fizetendő vagyonátruházási illeték alapja nem a szerződésben meghatározott vételár, hanem a forgalmi érték: az az ár, amennyit átlagos esetben megér a piacon. Hiába írunk be 1 Ft-ot az adásvételi szerződésbe. Viszont ha a kialkudott vételár a NAV összehasonlító értékadataitól nem tér el jelentősen, akkor általában elfogadja a hivatal, és e szerint számítja ki a fizetendő összeget.

A következő március 15-ét az új Polgári törvénykönyv hatálybalépésével ünnepeljük. A törvény szövege már eddig is ismert volt, most pedig benyújtotta hozzá a kormány az átmeneti rendelkezéseket, az „apró betűs részt”, ahol az ördög lakozik. Lássuk az egyik legnépszerűbb részt, a kft.-k törzstőkéjének kötelező felemelését.

Megindult az előkészítő kommunikációs szőnyegbombázás. A NAV most lecsap végre a magyar nemzetgazdaság valódi bedöntőire: a lakásukat, szobáikat feketén kiadókra! Pedig a kiszemelt alanyoknak a jelenlegi szabályok mellett valószínűleg tényleg megérné szabályosan bérbe adni és ezzel látható jövedelmet is generálni.

Nemzeti sportunk a számlagyűjtés. Ha nélküle olcsóbban megússzuk, inkább nem kérjük, de ha muszáj számlát kapni, akkor viszont gyorsan keresünk egy céget a családban, mondván, majd ott „elköltségeljük”. És a cégekben gyűlnek a tevékenységhez sehogyan nem kapcsolódó szolgáltatások és termékek költségei. Biztos, hogy jó ez így? A helyes választ mindenki tudja, a kérdés inkább az, hogy az erkölcsös egyben racionális-e, vagy épp fordítva.

A leghatásosabb az volna, ha egyszerűen időrendbe szedném az online pénztárgépek bevezetésének magyaros sikertörténetét. De ezen sajnos ma már nem tudnának kacagni az érintettek, akik nem is értik, hogyan kerülhettek a NAV és az NGM kereszttüzébe.

Az indulásnál a cél világosnak látszott: két balkáni országhoz hasonlóan nálunk is meg kell teremteni a pénztárgépek folyamatos (online) ellenőrizhetőségének feltételeit. Ennek jelentősége és hatékonysága elsősorban nem abban áll, hogy az adóhivatal szúrópróbaszerűen rá-rápillanthat a gép aktuális vagy korábbi működésére. A kulcs a gép üzemeltetőjének tudatalattijában befészkelő félelem: a Nagytestvér figyeli minden mozdulatodat! Ettől a gazdaság fehéredését és áttételesen az adóbevételek számottevő emelkedését várja a törvényhozó.

Milyen gyakran hallani ezt a kirohanást a vállalkozóktól, amikor kiderül, hogy túl sok a fizetendő áfa, csillagászati a tagi kölcsön vagy váratlanul végrehajt a bankszámlán az adóhatóság.

Pedig a könyvelés, eredeti funkciója szerint, egyfajta visszacsatolás, vezetői információs szolgáltatás lenne a vállalkozás irányítói részére. És mi ez ma a mikrovállalkozások Magyarországában? Csak felesleges nyűgnek tűnik, amit az életről mit sem sejtő országlók találtak ki a gazdálkodók sanyargatására. Ráadásul gondatlan kezekben a könyvelés a terhelő bizonyítékok precíz gyűjteményeként közvetlen adatot is szolgáltat a megtévedt vállalkozóról a NAV felé. Mert a könyvek vezetésének igazi célja, a valóság leképezése, később is követhető formában. Igaz, ez úgy és akkor is megvalósul, ha a cég minden elkövetett botlását is rögzíti az utókornak. Sajnos tudják ezt a mikrogazdálkodói tér szereplői is. Még ha rendelkezésre állnak is a nyilvános beszámolók, gazdálkodási adatok, csak az tekint beléjük, akinek hivatalból muszáj, vagy jót akar röhögni.

A magyar mikrovállalkozások többségében a házipénztár virtuális fogalom: a cégben közreműködők tudnak róla, hogy létezik ilyen, de vezetésének szabályairól, a szükséges nyilvántartásokról és pláne az aktuális pénztáregyenlegről fogalmuk sincs. Ennek oka gyakorlati jellegű, és az ilyen cégek valós, hétköznapi működéséből ered.

Ha megalakítottuk a céget, és megúsztuk az adóhatósági felügyeletet, még nem dőlhetünk elégedetten hátra. A kockázati szempontból elfogadható státuszunkat a működés során is fenn kell tartani. A cég életútjában rejlő adózási kockázat azt jelenti, hogy a vállalkozás létrejötte, működése és végül megszűnése, átalakulása is sarkpontokat jelent egy esetleges ellenőrzésre.

A kockázatelemzés szempontjai között a legfontosabbak a vállalkozás adózási életútjához, a kockázatos adózói kapcsolatokhoz, a vállalkozások gazdasági méretéhez és az adózási szempontból kockázatosnak minősített tevékenységi körökhöz kapcsolódnak.