HTML

SarcHarc

Minden, amit tudni akartál az adóról, de senki nem merte megválaszolni.
Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál a blogon, írd meg nekünk: tanacsadas@vezinfo.hu

Facebook

cikk35_kep1.jpgMit vár a kormányzat az ellenőrzéstől? Ne legyenek illúzióink: a fiskális végrehajtó hatalom a törvényekben meghatározott adókötelezettség maximális mértékű befolyását várja. A jogalkotó végtelen fantáziáról tesz tanúbizonyságot annak érdekében, hogy a kiválasztás alapjául szolgáló adatok körét bővítse, így a kiválasztást és az ellenőrzést mind hatékonyabbá tegye. Bemutatjuk a jelenlegi főbb szempontokat.

 

 Damoklész kardja mindannyiunk felett

Az ellenőrzés olyan módon segíti az adóhatóság céljainak megvalósítását, hogy tevékenysége fenyegetettséget jelent az adózókra, így a fenyegetés hatására igyekeznek majd az adókötelezettségüket önadózással a lehető legpontosabban meghatározni. Az egyes cégvezetőkre, döntéshozókra nyilván más-más módon hat a fenyegetés…

Az ellenőrzésre történő kiválasztás legfontosabb szempontja, hogy az adózók általános fenyegetettségének érzete fokozott legyen. Ennek érdekében el kell kerülni, hogy az ellenőrzés csak a gazdaság bizonyos szegmenseivel, személyeivel foglalkozzon, hiszen ez esetben lesznek olyan csoportok, akiknél a fenyegetettség érzése nem jön létre, vagy megszűnik. Annak érdekében, hogy a gazdaság minden területén megvalósuljon a fenyegetettség érzése, fontos az ellenőrzések darabszámát magasan tartani. Vagyis az adózók tömegeit kell ellenőrzésre kiválasztani, és nem csak a jelentős gazdasági potenciállal rendelkezőket vagy a deviáns magatartást tanúsítókat. Gyakorlatilag ennek érdekében alkotják meg évente az ellenőrzési irányelvet, amit minden év február 20-ig közzé kell tenni.

Ha az irányelv nem írná elő például, hogy ellenőrizni kell a fodrászokat, taxisokat és egyéb, alacsony adóteljesítménnyel rendelkezőket, a helyi döntéshozók egyéb szempontokat figyelem előtt tartva sosem választanák ki őket ellenőrzésre, így az ő fenyegetettség érzetük megszűnne, ami károsan hatna az önadózásból származó bevételek alakulására. Vagyis bizonyos esetekben nem annak van jelentősége, kit választanak ki ellenőrzésre, hanem annak, hogy egy adott körből mennyi adózót – és ezt kellő alapossággal propagálja is a hatóság. Egy-két vagyonosodási vizsgálatnak nincs fenyegető hatása, a tömegesnek viszont igen jelentős, mint ahogy ezt az elmúlt években láthattuk. Az ellenőrzésnek akkor van hatása az önadózásból származó bevételekre, ha azt az adóalany saját magán vagy ismeretségi körében megtapasztalja. Az olyan ellenőrzés, amit távoli, ismeretlen személynél végeznek, a legnagyobb propaganda mellett sem jelent igazi elrettentést ránk. Vagyis elsődleges szempont az ellenőrzések testközelbe hozása.

Bírságolás életre-halálra

Manapság az ellenőrzésre történő kiválasztás elsődleges szempontja a megállapítható adókülönbözet nagysága. A pénzügyi kormányzat a kezdetektől fogva hibázik, amikor az ellenőrzés eredményességét a megállapított adókülönbözeten keresztül ítéli meg. Az adókülönbözet nagysága ugyanis olyan irányba viszi el az ellenőrzést, ami valójában nem fenyegetést jelent az adózók számára, hanem kellemetlenkedést. Az olyan megállapítás, amely azt vitatja, hogy egy módosító számla hatását hol kell elszámolni, óriási adókülönbözetet eredményezhet, de fiskális haszna gyakorlatilag nincs, hasonló eredményt hoz annak vitatása is, hogy fordítottan adózik-e egy adott építőipari teljesítmény, vagy sem.

A látszateredményt produkáló megállapítások a jól végzett munka tudatával töltik el a revizort, aki nem keresi a valódi hibákat, szándékos csalásokat, holott ez lenne a feladata, és minden látszólagos eredmény az ellenőrzési kapacitás elherdálását eredményezi.

A „padlássöprést” is az ellenőrzéssel kapcsolatos bevételi előírások eredményezik. Ha a revizor egy adott cégnél egy adott évben hibát tapasztal (nem csalást, hibát!), kiterjeszti az ellenőrzést 5 évre annak reményében, hátha megötszörözi az adókülönbözetet. Ez alapvetően öncélú eljárás. Ilyen esetben az lenne a helyes, ha az adott évre megállapítanák az adókülönbözetet, és felszólítanák a céget az önrevízióra. Végül is az adózó dolgozna a revizor helyett, aki egy másik cégnél fejthetné ki ez alatt fiskális szempontból hasznos tevékenységét, így növelve az ellenőrzöttség szintjét és az adózói fenyegetettség érzetét.

A padlássöprés másik fajtája, amikor a bevételi előirányzat miatt egy adott csalónál nem elégszenek meg a cég vagyonát tízszeresen meghaladó adókülönbözet megfogalmazásával, hanem az ellenőrzött időszak kiterjesztésével akár a vagyont százszorosan meghaladó előírásra törekszenek pénzt, időt, embert nem kímélve – teljesen fölöslegesen.

Az ellenőrzésre történő kiválasztás alapvetően szoftverrel történik, ami a felállított peremfeltételeknek megfelelő adóalanyokat választja ki az adóhatóság megyei bázisából, illetve az adóalanyok egy bizonyos köréből (pl. visszaigénylő bevallást benyújtók). Az adóalany akkor lesz kiválasztva, ha valamely peremfeltételnek megfelel. A szoftver az adózók olyan adatait vizsgálja, amik a hatóság adatbázisában rendelkezésre állnak. Gyakorlatilag minden új adatszolgáltatási igény az ellenőrzésre történő kiválasztás érdekében fogalmazódik meg – lásd új pénztárgépek, tételes áfa-bevallás, számlázóprogram-bejelentés, EKÁER-rendszer. A rendszer felhasználja a folyószámlaadatokat, bevallási adatokat, törzsadatokat, a korábbi ellenőrzések adatait, a végrehajtási adatokat stb.

A számítástechnikai és egyéb módszerrel történő kiválasztásnak az az alapvető problémája, hogy a különböző összefüggések alapján meghatározott adócsalásra utaló adatok olyan szervezeteket és személyeket is "kipörgetnek", akik nem adócsalók. Sőt, azt lehet mondani, hogy a legsikeresebb kiválasztásnak sincs 20–30%-nál nagyobb eredményessége!

Állampolgári buzgóság

Az ellenőrzések egy részét állampolgári bejelentés (azaz feljelentés) hatására indítják. E bejelentések 80%-a használhatatlan. A feljelentők sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy az adóhatóság nem igazán jó igazságtevő az ügyükben. Bizony sokszor fordul elő, hogy éppen a feljelentő szenved érdeksérelmet a feljelentése kapcsán. Sokszor vitte el a házassági közös vagyont a hatóság a válófélben lévők elől egyikük feljelentésének köszönhetően. Ha valaki nem tudja visszafogni állampolgári öntudatát, vagy nem tudja megállni, hogy feljelentse a haragosát vagy az irigyelt személyt, akkor alapos, részletes tényekkel alátámasztott beadványt szerkesszen, ellenkező esetben a hatóság nem kezdeményez ellenőrzést. Az adótitok miatt a feljelentő amúgy sem értesül az ellenőrzési eredményről, így a káröröm is elmarad.

A cikk Vira Sándor: Áfa-ellenőrzés 2015 c. könyve alapján készült.

A kép forrása: http://www.picgifs.com/

Címkék: ellenőrzés NAV

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://sarcharc.blog.hu/api/trackback/id/tr357392328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Netuddki. 2015.04.24. 13:10:00

Na de ki ellenőrzi a NAV-ot? Máig nem derült ki miért is tiltották ki a NAV vezetőjét az USA-ból...

vénkujon 2015.04.24. 14:30:26

@nicktolvajmentesítő_kovi1970: a fidesz és a nav egy és ugyanaz..másnéven fidesznav:D

sanyix 2015.04.24. 16:13:42

@nicktolvajmentesítő_kovi1970: a NAV-ot a NAV ellenőrzi, ez nagyon hatékony, mert rögtön az ellenőrzés kezdetekor átlátják az egész szervezetet, így akár egy hétvégén alatt is végbemehet az ellenőrzés

hillman. 2015.04.24. 18:01:36

Ado és VámHivatal= A V H

ha nem a félelemkeltés lenne a céljuk akkor nem igy nevezik. régi hagyomány ez a kisember mindig legyen zsarolhato; igy kevésbé fog az utcára menni.

valakik igazán tehetnének azért , hogy a vezetöink féljenek megkárositani a népet.