HTML

SarcHarc

Minden, amit tudni akartál az adóról, de senki nem merte megválaszolni.
Ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnál a blogon, írd meg nekünk: tanacsadas@vezinfo.hu

Facebook

cikk18_kep.jpgKarácsony táján egyre többen kapnak kedvet külföldről ajándékot vásárolni. Néha ez nem is olyan egyszerű: a csomag elakad a vámolásnál a postán, aztán csak a gond, baj, ráfizetés lesz belőle…

Amikor a Nagy Nemzeti Ajándékozás közeledtével a fogyasztói társadalom mintapolgára kész a szeretetet fényes csomagolópapírba rejtett egységekre beváltani, gyakrabban téved külföldi webáruházak honlapjaira. Ott aztán hamar rádöbben, hogy a hazai polcokon is megtalálható termékek valahogy lakhelyünktől távolodva először felébe, majd kontinensváltáskor harmadába kerülnek. Könnyű ilyenkor kísértésbe esni, virtuális kosárba dobni, hanyagul PayPal vagy bankkártyás fizetésre kattintani. Ha címünk megadásánál nem ütközünk a „no shipping to Hungary” szövegbe (rendszerint Nigéria, Afganisztán és Ukrajna van még ebben a csoportban), akkor megkönnyebbülve ugorjuk át a sok idegen nyelvű blabla szöveget a fogadó országok külön vám- és adójogi szabályairól. Fejcsóválva szánjuk a hazai boltokban tülekedő honfitársainkat, akik a decemberi villanyszámlára félretett fityingeket is hagyják legombolni magukról a rohamban. Bezzeg mi…

Korábban a szállítás is komoly tétel volt a vásárlásnál; riadva fogadtuk, hogy a tizenöt eurós kütyüt tizennyolcért hozza el a hárombetűs cég Németországból. Aztán amikor kínai vállalatok európai lerakatokat hoztak létre, szépen leverték a díjakat, és elterjedt a „frísipingtueu”.

A szállítással rendszerint nincs is gond: a magyar országhatárig gyorsan és rendszerint neten is követhetően utazik az áru. Ott kezdődnek a gondok. Amikor már szinte a kezünkben érezzük a dobozt, megáll a folyamat, elveszítjük a kontrollt a csomag felett. És kezdődik az idegőrlő várakozás.

cikk18_kep2.jpg

A hazánkba érkező küldeményt a hatóság megvizsgálja. Az Európai Unióból rendelt cikkekre sem vámot, sem áfát nem kell fizetnünk, függetlenül attól, hogy magánszemélytől vettük egy aukciós oldalon vagy webáruházban. Az unió ebben a tekintetben is gyakorlatilag belföldnek számít.

A problémák rendszerint a kínai, távol-keleti és tengerentúli ügyleteknél jelentkeznek. Habár létezik érvényes szabályozás a témában, hazudnék, ha azt állítanám, lehet rendszert találni a posta és a hatóságok együttműködésében. Ugyanaz a csomag egyszer simán „átcsúszik”, másszor áfás. Ennek oka, hogy az ellenőrzés a tételszám miatt csak szúrópróbaszerű lehet. A biztosan és nyilvánvalóan értékes áruknál inkább egységes az eljárás.

A szabályok szerint, ha az áru unión kívüli, akkor magánszemélytől vásárolva 45 eurós értékhatárig, cégtől beszerezve 22 euróig vám- és adómentes a csomag. Ha a fenti küszöböt meghaladja az ár, akkor 150 eurós értékig mindkét esetben „csak” a 27%-os áfát kell megfizetni, afölött pedig már a vámot és az áfát is. Az áfa számítása ebben az esetben a vámmal megnövelt értékre történik. A vám a magánszemélyek közötti áruforgalomban 150–700 eurós értékhatárok között átalánytételes 2,5%-os, 700 eurós érték fölött a kereskedelmi vámtarifa szerinti. Cégtől vásárolt árunál a kereskedelmi vámtarifa lép be már a 150 eurós határ meghaladásától (ez akár tizen-százalék is lehet).

Nyilvánvaló, hogy az egyik legfontosabb kérdés, hogy a drága jó hatóság hogyan határozza meg annak a csomagnak az értékét, amelyet például ajándék megjelöléssel küldenek. Valamennyi postai küldemény a hazai beérkezés után a posta kezelésébe kerül. Itt a pakkot elvileg átvilágítják (a NAV ragaszkodik ehhez a verzióhoz), a gyakorlatban kibontják. A csomagbontás postásból és pénzügyőrből álló bizottság előtt történik.

A csomagküldő cégek rutinból vámoltatnak, ott a tapasztalok szerint nem lehet megúszni a procedúrát. A vámérték meghatározása alapesetben a mellékelt számla szerint vagy a csomag feladójának értéknyilatkozata alapján történik (az eladó/feladó írja rá). Ha ezek hiányoznak, vagy feltűnő az értékaránytalanság, akkor a hatóság a címzettől kéri az érték igazolását, vagy saját ismeretei szerint ellenőrzi a piaci értéket, és aszerint határozza meg a valós forgalmi értéket. A bekért adatok általában a számla, banki átutalás vagy kártyás, esetleg PayPal-fizetés igazolása, ajándék esetén írásos értéknyilatkozat. Na ez az, ami a karácsonyi ajándékok esetén biztos, hogy legalább január közepéig tart.

Vannak országok, ahol a partnerek rendszerint mereven elzárkóznak a trükközésben való részvételtől (USA), sőt „hallottam már olyan esetről”, amikor az erre vonatkozó kérés miatt is feljelentést akartak tenni. Nem úgy a távol-keleti üzlettársak, akik maguk ajánlják fel, hogy a valódi gyémántgyűrű csomagjára azt írják: „ajándék használt gyermekjáték: függönykarika ragasztott flitterrel, értéke 1 USD”.

Sajnos a vámolási procedúra akkor is lezajlik, ha a jó szándékú külföldön élő rokonunk direkt nem írt értéket az ajándékra. Így tud a dédpapa régi zsebórája, amit Joe bácsi küld vissza a családnak, annyiba fájni, hogy megbánjuk a szép gesztust.

(A kép forrása: foundwalls.com, reelz.com)

Címkék: ellenőrzés ajándékozás Európai Unió NAV

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sarcharc.blog.hu/api/trackback/id/tr285656856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.